“Mindettől függetlenül a két oltással stabil 95%-os lefedettséget lehetett elérni, ami valóban megfékezte a járványok kitörését. Bekövetkezhetett a hőn áhított védőoltási „honeymoon” időszak. Ez az időszak – mint utólag kiderült – egy sikeres együttállásnak volt köszönhető. Együtt éltek a betegségen átesett, stabil védelemmel bírók (anyukák és csecsemőik, ill. betegségen átesett felnőttek) és az oltások által védett gyerekek. A sikereket csak egy-egy kisebb járvány törte meg, főleg az olyan országokban, ahol nem lehetett teljes átoltottságot elérni. Szerológiai vizsgálatokkal megfigyelték, hogy a „szekunder nonresponderek14” aránya idővel megnő (oltási védelem megszűnése), ami alááshatja az oltási program sikerét. Ennek első számú oka a nagy átoltottságnak köszönhető, mivel a vadvírus cirkulációja oly mértékben lecsökkent a lakosság körében, hogy az úgynevezett természetes „booster” hatás elmaradt (vadvírussal való érintkezés), ami meghosszabbíthatná az oltottak időleges védelmét akár élethosszig tartó védelemre. Egy tanulmány a keringő vírus hiányában az egy oltást kapottak 80%-át 25 év elteltével védtelennek nevezi meg.4”
A védőoltás hatékony módszer az olyan betegségek megelőzésére, mint a kanyaró és az influenza. Sikerét egyértelműen bizonyítja, hogy számos betegség (pl. a gyermekkori betegségek, mint a kanyaró) előfordulása nagymértékben csökkent a tömeges oltási programok elindítása után. Bonyolult lehet azonban, hogy mi történik az előfordulási gyakoriság csökkenése után. Ismert, hogy egyes betegségeknél "mézeshetek" (hosszú időszakok, amikor a tömeges oltás megkezdése után a betegség előfordulása átmenetileg alacsony). Ezek az időszakok a betegség természetes újbóli felbukkanásával érnek véget, ami nem a rendszerben bekövetkezett változásnak köszönhető. A mézeshetek tanulmányozásához a [1]-ben elemzett kompartmentális modellt használtuk, amely különböző típusú vakcinakudarcokat mutathat: kudarcot fokban (kiszivárgás), a kudarcok mértékében (minden vagy semmi) és időtartamában (a vakcinából származó immunitás csökkenése). Megmutattuk, hogy az átmeneti dinamika hagyományos mérései az ökológiában nem feltétlenül tesznek különbséget a különböző mézesmadzagú időszakokkal rendelkező modellek között. Bizonyítjuk továbbá az endémiás egyensúly globális stabilitását, ha a szaporodási szám (a vakcinázást figyelembe véve) nagyobb, mint egy, és bevezetjük a mézeshetek időszakának technikai definícióját.