[KÖNYVAJÁNLÓ] Neil Z. Miller - Védőoltások

Előszó az amerikai kiadáshoz

Dr. Harold E. Buttram Amerikában manapság egy nyugtalanító tendencia figyelhető meg: a gyermekek és a fiatalok egészségi állapota folyamatosan romlik; ezt a trendet tudományos statisztikák is alátámasztják. Az olyan allergiás megbetegedéseknek, mint például az asztma és az ekcéma a gyakorisága és súlyossága egyaránt gyorsan növekszik. Az utóbbi néhány generáció alatt többszörösére nőtt az autoimmun betegségek száma. A legnyugtalanítóbb talán a gyermekkori magatartási zavarok előfordulásának növekedése, a hiperaktivitást és a tanulási zavarokat is beleértve. Jelenleg a gyermekek körülbelül 15%-a tanulási nehézségekkel küzd. A mai gyermekek jelentős része rendszeresen antibiotikum-kezelésben részesül a visszatérő fülbetegségek és más, felső légúti megbetegedések miatt. Ez szintén azt sejteti, hogy a korábbi generációkhoz viszonyítva egyre általánosabb az immunrendszer gyengülése. A mai fiatalok körében megjelenő gyógyszerérzékenység és krónikus fáradtság újonnan felbukkanó és nehezen érthető tünetcsoportjai az ifjúság millióit gyengítik le, akik most lépnének életük legszebb korszakába. Nyilvánvalóan több oka van annak, hogy ezek a tendenciák megjelentek. Az egészségtelen táplálkozási szokások és a környezetszennyező vegyszerek természetesen óriási szerepet játszanak ebben. Ezúttal azonban mégis annak a lehetősége aggaszt bennünket, hogy a rutinszerű, tömegesen beadott gyermekkori védőoltások hozzájárulhatnak-e a legyengült ellenállóképesség egyre gyakoribb előfordulásához. Fel kell tennünk a kérdést: az oltási program lassítja vagy bármilyen más módon akadályozza-e a gyermekek immunrendszerének normális fejlődését? Ahogyan azt a jelen monográfia bámulatosan bemutatja, komoly okunk van azt hinni, hogy erre a kérdésre „igen" lehet a válasz. Állításait a tudományos irodalomra alapozva azt mutatja be a szerző, hogy számos gyakori fertőzés előfordulási aránya a higiénés körülmények javulása miatt már csökkenő tendenciát mutatott a védőoltások bevezetése előtt is, és ezt a csökkenést a védőoltások csupán felgyorsították, ha egyáltalán volt hatásuk erre a folyamatra. A szerző rámutat, hogy közvetlen kapcsolat állhat fenn a védőoltások és a modern járványok, azaz a krónikus fáradtság, az autoimmun betegségek, az AIDS, a tanulási nehézségek és más egészségügyi problémák között. Ahhoz, hogy mindezt jobban megértsük, vizsgáljuk meg, hogyan fejlődik az immunrendszer a születés után. Az újszülött viszonylag fejletlen immunrendszerrel jön a világra. Az anyai antitestek körülbelül 6 hónapig maradnak szervezetében, de a nyirokcsomóik kicsik és fejletlenek, a plazmasejtjeik elszórtan vannak jelen a csontvelőben és a nyirokcsomókban, és az immunglobulin-szintézisük szintje alacsony. A csecsemő általában röviddel születése után elkezd reagálni a bőrén, a felső légúti szervekben és a bélben gyorsan terjedő baktériumok számtalan antigénjére, valamint a környezetből érkező mikrobás és parazitafertőzésekre (becslések szerint ilyen fertőzés hathetente egy alkalommal következik be). Ez az immunológiai tapasztalat a nyiroktüsző-szövetek fokozódó szaporodásában, a plazmasejtek számának fokozatos emelkedésében és az immunglobulin-szintézis növekedésében jut kifejezésre. Más szóval, a viszonylag fejletlen immun-rendszernek szembesülnie kell a fertőzésekkel ahhoz, hogy erőssé és ellenállóvá váljék, ez pedig olyan folyamat, amely normális körülmények között 10-12 évig tart. Régebben az úgynevezett enyhébb gyermekbetegségek, mint a kanyaró, a mumpsz vagy a rubeóla feltehetően jelentős szerepet játszottak a gyermek immunrendszerének normális fejlődésében és erősítésében. Azáltal, hogy a védőoltásokkal megváltoztattuk az immunrendszer korábbi működését, vajon nem készítettük-e elő a talajt a mostanában egyre sűrűbben kialakuló súlyos krónikus betegségek számára? Vagyis: lehet, hogy a védőoltások akadályozzák a gyermekek immunrendszerének fejlődését. Jó okunk van azt hinni, hogy ez így van. A The New York Times közölt egy cikket (1988. december 1.) dr. John Walker-Smith (St. Bartholomew's Hospital, London) felfedezéseiről. A cikk írója, aki a gyermekkori bélrendszeri betegségek kutatója, arról ad hírt, hogy hirtelen megnőtt a Crohn-betegség (amely az egész bélrendszert megtámadhatja, a bélfal és a bélnyálkahártya fekélyesedését és gyulladását okozva) előfordulása azoknak a gyerekeknek a körében, akik Kelet-Indiából származnak és Nagy-Britanniában nőttek fel, miközben Indiában ez a betegség „igen-igen ritka”. Dr. Walker-Smith úgy gondolja, hogy a gyermekkori fertőzések csökkenése hozzájárulhat ahhoz, hogy a Nyugaton élő gyermekek az immunrendszer védekező mechanizmusainak erőteljes fejlődése nélkül nőjenek fel, amit az ilyen fertőzések normális esetben elősegítenének. Ezen hipotézis alátámasztására további bizonyíték található egy Afganisztánról szóló cikkben, amelynek címe: A lázcsillapító gyógyszerek mellékhatásai kanyaró esetén (Indian Pediatrics, 1981. január, 49-52.). A cikk szerint azoknál a kanyarós gyermekeknél, akiket aszpirinnel vagy Tylenol lázcsillapítóval kezeltek annak érdekében, hogy levigyék a lázukat és elnyomják a kanyaró jellegzetes bőrkiütéseit, lényegesen hosszabb ideig tartott a betegség, és gyakrabban szenvedtek légúti szövődményektől és hasmenéstől. Figyelemre méltó felfedezés, hogy azoknak a gyermekeknek volt a legjobb esélyük a gyógyulásra, akiknél a betegség leghevesebb, legmagasabb lázzal és feltűnő bőrkiütéssel járó változata jelentkezett. Noha a szerzők óvatos következtetéseket vontak le, feltehető, hogy a betegség természetes folyamatába való beavatkozás jelentősen megzavarta a gyermekek immunválaszait. Ha ez igaz, azt is feltételezhetjük, hogy a kanyaróoltásnak és valószínűleg a többi oltásnak is hasonló hatása lehet. Ezen okok és azon további okok alapján, amelyeket ez a könyv világosan és kíméletlenül elénk tár, joggal kérdőjelezzük meg a jelenleg érvényben lévő gyermekoltási programok veszélytelenségét és hatékonyságát. Ennek a programnak az újragondolása régóta várat magára. A tudomány csakúgy, mint szinte minden, ami az emberrel kapcsolatos, a szabadság légkörében fejlődik a legjobban. Minthogy a kötelező gyermekkori védőoltások a szabadság antitézisét jelentik, ezen oltási programok folytatása „befagyasztja" a tudomány haladását ezen a területen. A jelenlegi módszerek teljes felülvizsgálatához kétségkívül időre van szükség, mivel a tudomány belső törvényei szerinti fejlődés általában lassan megy végbe. Eközben pedig, ahogy azt a szerző is javasolja, minden szülőnek meg kellene adni a szabadságot ahhoz, hogy elfogadja vagy megtagadja gyermekei beoltását. Meg kellene adni számukra a tájékoztatás utáni beleegyezés jogát éppúgy, mint bármely más olyan orvosi beavatkozásnál, amelynél fennáll a káros reakció lehetősége.

Dr. Harold E. Buttram háziorvos Quakertown, Pennsylvania

Bevezető

Ez a könyv a védőoltásokkal kapcsolatos igazság kiderítését célzó kutatásaim eredményeként jött létre. Annak idején kisfiam születésekor magam is érintett lettem a témában. A helyi, állami, egyetemi és orvosi könyvtárakból elkezdtem információkat gyűjteni, a tudományos folyóiratokat átnézni. Külön-külön tanulmányoztam minden egyes „kötelező" védőoltást. Mik voltak a betegség tünetei, amelyek ellen védelmet kellett nyújtani? Ha a betegséget elkapná most valaki, az mennyire lehetne veszélyes? Szilárd bizonyítékot kerestem továbbá arra, hogy 1) az oltásnak köszönhető-e a betegség előfordulásának általános csökkenése, 2) hogy az oltás hatékony-e (azaz valódi immunitást jelent-e), és 3) kutattam a mellékhatások és a veszélyesség/veszélytelenség kérdéskörét. A kirakós játék darabjai lassan kezdtek a helyükre kerülni. Sok oltásról nem derült ki, hogy valóban miattuk csökkent volna az adott betegség előfordulása. A könyv idevonatkozó grafikonjai mutatják, hogy hány betegség előfordulása és súlyossága csökkent magától, már az oltások bevezetése előtt. Több oltásról nem sikerült bebizonyítani, hogy tényleges védettséget tud nyújtani az adott betegséggel szemben. Néhány tanulmányból ezzel szemben az derült ki, hogy a betegséget nagyobb valószínűséggel kapják el azok, akik védőoltást kaptak ellene, mint azok, akik nem. Végezetül pedig sok oltás veszélyes, azaz nem biztonságos. Gyermekek ezreinél okozhat károsodásokat. A görcsrohamok a késleltetett testi fejlődés, a szellemi visszamaradottság és a beoltottak halála csak néhány a sok lehetséges „mellékhatás" közül. Ezen felfedezéseknél is jobban megrázott azonban az, hogy megtudtam, az egészségügyön belül sok befolyásos személy tud ezekről az információkról, de úgy tűnik, hallgatólagos beleegyezésüket adták a tények eltitkolásához, az igazság elrejtéséhez és a nyilvánosság becsapásához; közéjük tartoznak az egészségügyi-ipari összefonódások révén az Egészség-ügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO), az Amerikai Orvosi Kamara (American Medical Association, AMA), az Amerikai Gyermekgyógyászati Társaság (American Academy of Pediatrics, AAP), a Járványügyi Ellenőrző és Megelőző Központ (Centers for Disease Control and Prevention, CDC), az Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrző és Engedélyező Hivatal (Food and Drug Administration, FDA) befolyásos tagjai mellett jelentős orvosi szakfolyóiratok, kórházak, egyetemi tanárok, tudósok, igazságügyi orvosszakértők és az oltóanyaggyártók. A múlt század eleje óta - amikor az egészségügyi ellátás terén törvényes monopóliumhoz jutott -, az orvosi szakma a szakmán belül és kívül egyaránt elnyomta azokat, akik eltérő nézeteket vallottak, hogy ne tudják figyelmeztetéseiket a nyilvánosság tudomására hozni. De az orvosok is csak emberek; egységfrontjuk csupán a rendíthetetlen homlokzat, amely elrejti nézetkülönbségeiket és gondjaikat. Vannak például olyan orvosok, akik ismertetik a szülőkkel a védőoltások után felmerülő lehetséges veszélyeket. Néhányan még alá is íratják a szülőkkel, hogy az orvos nem vonható felelősségre, ha a gyermek oltási károsodást szenved. Azok az egészségügyi szakemberek, akik saját gyermekeiknek nem engedik beadni az oltásokat, szintén a nagy-közönséget befolyásoló nyilatkozatokat tesznek, akárcsak az egészségügyi irányelvek kidolgozói, akik meghunyászkodva szolgálják ki az üzleti érdekszövetségeket, vagy azok, akik úgy döntenek, hogy semmibe veszik az idevonatkozó adatokat, miközben egy egész nemzet hajlandó megbízni elfogult döntéseikben, és ártatlan gyermekeket bíz gondjaikra. Másrészt viszont kevés szülő van arra felkészülve, hogy saját döntést hozzon a védőoltásokkal kapcsolatban. Kitartóan, szinte vallásos hittel bíznak orvosaikban és gyermekgyógyászaikban. Félnek kérdezni, vagy egyáltalán mérlegelni lehetőségeiket. Sok szülő egyszerűen nem hajlandó vállalni a felelősséget az egészséggel kapcsolatos döntésekért. De végső soron a szülők felelősek saját és gyermekeik egészségéért. Azért írtam ezt a könyvet, hogy a szülők - mint Ön is -megalapozott döntést hozhassanak a védőoltásokkal kapcsolatban. Nem vagyok a szülők szószólója, nem gondolom, hogy tudom, mi a legjobb Önnek és családjának. Én csupán megpróbálom világos és őszinte módon bemutatni a tényeket. Ezért ha a könyv elolvasása után még megválaszolatlan kérdései maradnának, azt tanácsolom, nézzen utána a könyv végén található szakirodalomban, vagy tanulmányozzon bármilyen más, idevonatkozó és fellelhető információt. Azt javaslom, folytassa az igazság keresését, amíg csak sikerül megfelelő választ találnia a védőoltások körüli dilemmákra.

Neil Z. Miller, egészségügyi szakíró 2002