[KÖNYV] Eleanor McBean - A mérgezett tű - harmadik fejezet - Az orvosok által okozott oltási károk

3. FEJEZET
AZ ORVOSOK ÁLTAL OKOZOTT OLTÁSI CSAPÁS

Gyakran megesik, hogy egy kor egyetemes hite - egy olyan hiedelem, amelytől senki sem volt, sőt a zsenialitás és a bátorság rendkívüli erőfeszítése nélkül nem is lehetett akkoriban szabad - egy későbbi kor számára olyan nyilvánvaló abszurditássá válik, hogy az egyetlen nehézség akkor az, hogy elképzeljük, hogyan tűnhetett valaha is hihetőnek egy ilyen dolog.---John Stuart Mill.

Az oltást a kezdetektől napjainkig veszélyesnek, betegséget okozónak, sőt halálosnak ítélte minden gondolkodó orvos, aki utánanézett a tényeknek, és volt bátorsága hangot adni nekik.

Néhány ilyen, neves orvosok által közzétett nyilatkozatot mutatunk be itt:

Dr. Alexander Wilder, a New Yolk Medical Times szerkesztője, a New York-i Egyesült Államok Orvosi Főiskolájának patológia professzora és a WILDER'S HISTORY OF MEDICINE című könyv szerzője a következő megállapítást tette:

"A védőoltás szennyező elem bejuttatása a szervezetbe, és egy ilyen fertőzés után soha nem lehetünk biztosak abban, hogy a szervezet korábbi tisztaságát visszanyerjük. A fertőzés olyan biztosan követi az oltást, mint ahogyan a hatás követi az okot."

Dr. Walter M. James philadelphiai orvos szerint:

"Az oltás nem állítja meg a himlő terjedését, és még csak nem is módosítja azt azokban, akik az oltás után kapják el. A tuberkulózis, a rák és még a lepra terjedéséhez is hozzájárul. Hajlamos a himlőjárványok virulensebbé és kiterjedtebbé tételére. Pontosan azt teszi, amit az oltás tett - a betegségek terjedését okozza."

        Dr. Kalb, Bajorország királyi statisztikai vizsgálója megállapítja:

"A vizsgálat azt mutatja, hogy az oltás teljes kudarc. Ebben az egyetlen évben 3994 beoltott ember halt meg himlőben; a megtámadottak összlétszáma meghaladta a 29 ezret". (Mindannyian be voltak oltva.)

Dr. L Hall Bakewell, Trinidad vakcináció vezető főorvosának nyilatkozata:

"Nagyon kevés hitem van az oltásban, még a betegséget módosító oltásban is, és egyáltalán nem hiszek a virulens járványok elleni védelemben. Én személy szerint kevesebb mint hat hónappal a legszigorúbb újraoltás után kaptam el a himlőt."

Ez az orvos a védőoltásokkal foglalkozott; a megélhetése függött tőle, és hinni akart benne. Trinidadban, ahol a védőoltás kötelező volt, bőséges lehetősége volt arra, hogy nagymértékben megfigyelje annak teljes hatását, mégis önként elítélte a gyakorlatot, mint kudarcot.

        Dr. L. C. Carter Londonból így számol be:

"A himlő elleni oltás történetét áttekintve megdöbbenve értesültem az oltás okozta szörnyű halálesetekről, kar- és lábamputációkról, száj- és körömfájásról, tetanuszról (tetanusz, 1ockjaw), szeptikémiáról (vérmérgezés), agy-gerincvelő agyhártyagyulladásról." 

        Dr. J. C. Ward M.R.C.S. Harrogate-ben, (Angliában) sok más mellett ebben a nyilatkozatban vallja be, hogy az oltás kérdésében megváltozott a véleménye:

"Azt hittem, hogy a védőoltás megelőzi a himlőt. Úgy véltem, hogy ha nem is minden esetben akadályozza meg teljesen, de bizonyos esetekben módosítja a betegséget, és úgy véltem, hogy az újraoltás, ha csak elég gyakran történik, abszolút védettséget ad. A tapasztalat mindezt kiűzte a fejemből; láttam oltott személyeket himlőt kapni, és oltott személyeket himlőt kapni, és láttam olyanokat, akiknek már volt himlőjük, másodszor is megkapták és belehaltak.".

Adolf Vogt professzor, aki 17 éven át a Berni Egyetemen a vitalitási statisztika és higiénia tanszékét töltötte be, így nyilatkozott:

"Miután összegyűjtöttem 400.000 himlőbetegség adatait, kénytelen vagyok beismerni, hogy a védőoltásba vetett hitem teljesen megsemmisült."

Dr. Charles E. Page, Bostonból azt mondta: 

"33 éve rendszeresen praktizálok Bostonban. Az oltás kérdését 45 éve tanulmányozom lelkiismeretesen. Ami az oltást mint betegségmegelőzőt illeti, egy cseppnyi bizonyíték sincs mellette. A vírus befecskendezése az emberek tiszta véráramába nem előzi meg a himlőt. Sőt, inkább növeli a járványok számát, és halálosabbá teszi a betegséget. Erre vitathatatlan bizonyítékunk van. Nálunk (az Egyesült Államokban) a rákos halálozás az elmúlt 50 év alatt 100.000-ről 9-ről 100.000-re 80-ra, vagyis teljesen 900 százalékos növekedésre emelkedett, és ezt nem okozhatta más elképzelhető dolog, mint a most létező általános vérmérgezés."

Dr. Forbes Laurie szerint:

"Hozzáadhatom a tanúságtételemet a többiekhez ... hogy a védőoltások hozzájárulnak a rákos megbetegedések nagymértékű növekedéséhez.

A KORMÁNYZÓNAK GYANÚJA VAN.

Percival P. Baxter, Maine állam kormányzója (1924) kijelentette:

"Személy szerint komoly kétségeim vannak a modern szérumok és vakcinák hatékonyságát illetően, és meg vagyok győződve arról, hogy a kommercializmus jelentős befolyást gyakorolt a modern orvostudomány egyes fázisaira."

Dr. William Howard Hay Buffalóból, New York államból azt mondta:

"Nincs bizonyítékunk a toxinok, vakcinák vagy szérumok bármely formájának dicsekvő hatékonyságára. A himlő elleni oltás valódi adatai soha nem kerültek a nyilvánosság elé, bár a hadsereg és a kormány különböző részlegeinek aktáiban láthatók, ha valaki meg akarja keresni őket. Ha csak a Fülöp-szigeteki oltási adatok valaha is közismertté válnának, az az egész országban véget vetne az oltásnak, legalábbis azok körében, akik képesek olvasni és önállóan gondolkodni. A legszigorúbb vakcinázás három éve után, amikor minden Fülöp-szigeteki egytől hatig terjedő oltást kapott, a szigeteken a valaha volt legsúlyosabb himlőjárvány tört ki, amelynek halálozási aránya helyenként meghaladta a 70 százalékot, és összesen jóval több mint 60 000 ember halt meg. Csoda, hogy a közvélemény kezd gyanakodni ránk és a mi dicsőített "orvosi felfedezéseinkre"? Számomra az a csoda, hogy még mindig milliók hajlandóak alávetni magukat az oltásoknak és a szérumkezelésnek."

Dr. Alfred Russell Wallace, aki hosszú éveken át kutatott szerte a világon, adatokat gyűjtve az oltási kérdés mindkét oldaláról, ezt mondta:

"Miközben a jóra teljesen tehetetlen, az oltás sok esetben biztos oka a betegségeknek és a halálnak, és Angliában valószínűleg évente mintegy 10 000 ember halálát okozza, öt, a legszörnyűbb és legundorítóbb jellegű betegség által".

Dr. L. F. Cornell, a New York-i Homeopátiás Orvosi Társaság elnöke így nyilatkozott: " (1868)

Szilárd meggyőződésem, hogy az oltás áldás helyett átok volt a faj számára. Minden orvos tudja, hogy a bőrbetegségek (a bőrre vonatkozó betegségek) gyakorisága, súlyossága és változatossága riasztó mértékben megnőtt. Minek köszönhető ez a növekedés? A ragályos fertőzésnek tulajdonítható néhány fajta; a nagy többségben azonban a betegségek ezen osztályának széles körű elterjedése nem köszönhető olyan nagymértékben egyetlen átviteli eszköznek sem, mint a védőoltásoknak."

Dr. E. M. Ripley, Unionville-ből, Connecticut államból, a Connecticut állambeli New Britainben tartott nyilvános beszédében kijelentette:

"Az orvostudomány történetében még soha nem született olyan hamis elmélet, olyan csalárd feltételezések, olyan katasztrofális és kárhozatos eredmények, mint amilyenek az oltási gyakorlatot követték; ez a tanult kuruzslás ultima thule (véglete), és a tudományos alapnak a leghalványabb árnyéka sincs, és mindig is hiányzott. Az emberek félelmeivel játszottak a himlő veszélyeivel és az oltással való biztos megelőzéssel kapcsolatban, amíg szinte az egész civilizált világ fizikailag megromlott a gyakorlat miatt.

"A nemzetek életereje az oltóorvosok pöcegödrévé vált, ahová a beteg állatokból kiömlő bűzös váladékot öntötték, mivel a természet úgy ítélte meg, hogy az túlságosan is aljas ahhoz, hogy bármely élőlény szervezetét megfertőzze.

A SCROFULA, a patológia hidrafejű szörnyetege, amelynek elágazásai szinte minden olyan betegségre kiterjednek és bonyolítják, amelynek a hús örököse, és amelynek áldozatai száma olyan, mint a tengerpart homokja, a vakcinamérgezés egyik legősibb gyermeke.

"A SYPHILIS, ez a gyalázatos betegség, amely áldozatait az illem skálája alá süllyeszti, és becstelen sírba kergeti őket, az oltótű által az ártatlan és erényes emberek otthonaiba is eljutott, és ott olyan szenvedésekkel jár, amelyek ábrázolása az emberi képzeletnek is ellentmond." 

Dr. J. Peebles (M.D., Ph.D.) "AZ OLTÁS A SZEMÉLYES SZABADSÁG VESZÉLYE" című cikkében ezt írta:

"Amikor egy veszett kutya belép egy közösségbe, és megharap egy gyermeket, az egész lakosság felkel, és követeli a lény halálát, és azt kívánja, hogy minden rendelkezésre álló eszközt azonnal használjanak fel annak érdekében, hogy a gyermek szervezetéből kiiktassák a vírust, amelyet ilyen kegyetlenül beültettek. Az emberek fellépése ebben az esetben nagyon is természetes; de hadd mondjam el, hogy ahol a veszett kutya cserepes harapása egyetlen esetben okozott halált, ott a veszett orvos a borjúmájával és mérgezett tűjével tízezrek halálát okozta.

"A védőoltás a legfelháborítóbb sértés, amit bármely tiszta lelkű embernek vagy nőnek fel lehet ajánlani. Ez a legmerészebb és leghitványabb kísérlet Isten műveinek megrontására, amit évszázadok óta megkíséreltek. Az orvosi mesterkedés ostoba baklövése minden rosszat okozott, amit kellett volna, és itt az ideje, hogy a szabad amerikai polgárok felemelkedjenek erejükkel, és eltöröljék az egész vérmérgezés-ügyet."

"Jelenleg az orvosi szakma számtalan mérget ír fel, mint például arzén, sztrichnin, morfium, higany és más pusztító gyógyszerek, amelyek tönkreteszik az emberi faj egészségét ... és a legnagyobb téveszme a GERM-ELMÉLET, és az ebből következően a szérumterápia bevezetése, a különböző antitoxinokkal együtt.

"Annak ellenére, hogy ezek az orvosi téveszmék több sérülést és halált okoztak, mint a pestis, az éhínség és a háború együttvéve, az orvosok megegyeztek abban, hogy az önérdek közös talaján félúton találkoznak egymással, hogy megfogalmazzák és érvényre juttassák azokat a zsarnoki törvényeket, amelyek megakadályozzák, hogy bárki az ő gyűrűjükön kívülálló orvosként praktizáljon.""

A következő nyilvános vallomást a New York állambeli Niagara Fallsból származó Dr. J. W. HODGE tette:

"Azt állítani, hogy soha nem volt tudományos garancia az oltás állítólagos védő erényeibe vetett hitre, és hogy a vakcinázás gyakorlása mögött tudatlanság és közöny áll, szomorú vád az orvosi szakma ellen... de a vád, sajnálattal kell mondanom, túlságosan is igaz. Tudom, hogy mit állítok, mert nekem is bűnösnek kell vallanom magam a vádban. Mielőtt felfedeztem volna a tévedésemet, több mint 3000 áldozatot oltottam be, tudatlanságomban azt feltételezve, hogy az általam terjesztett betegség a himlő megelőzésére szolgál. Mivel természetesnek vettem, amit tanáraim állítottak, szilárdan hittem az oltás állítólagos hatékonyságában, mint a himlő elleni megelőzésben. A tudatlanságnak ebben a vak és boldog állapotában maradtam néhány évig, és csak akkor jöttem rá, hogy hitem egy szégyenletes csaláson alapul, amikor a megfigyelés és a gondolkodás iskolájában némi tapasztalatot szereztem.

"Az első igazi szemfelnyitást a témában akkor kaptam, amikor Lockportban gyakoroltam a hivatásomat. Abban az időben (1902) a himlő megjelent ebben a városban, és hamarosan járványos méreteket öltött. A betegség kitörésekor az Egészségügyi Minisztérium több oltást rendelt el, és engem hivatalosan is kineveztek közvakcinátornak. Az volt a feladatom, hogy házról házra járva beoltassak minden olyan személyt, aki nem tudott friss oltási sebhelyet felmutatni a testén, és újra beoltassam mindazokat, akik nem tudták igazolni, hogy két éven belül oltottak.

"Közvetlenül a járvány kitörése előtt és alatt közel 3000 áldozatot oltottam be, az úgynevezett "tiszta borjú-limfát" használva, amelyet minden harmadik napon "frissen" kaptam a New York-i Egészségügyi Hivatal oltóanyag-farmjáról. Az emberek nagy undorára, de még inkább saját meglepetésemre és bosszúságomra, számos oltási erysipelás (orbánc (erysipelas) élénk bőrpírral, duzzanattal, hidegrázással, lázzal és fájdalommal járó, fertőző bőrgyulladás, amely többnyire az arcon, végtagokon, főleg lábon és sebek közelében alakul ki és onnan terjed tovább a nyirokereken keresztül a bőr felső rétegeiben.) esettel szembesültem, valamint több esetben flegmonosus hónaljtályoggal, amely az oltás következményeként alakult ki. Ez még nem minden; számos oltottat tizenkét naptól három hétig terjedő időszakon belül összefolyó himlő támadott meg, miután az oltás "immunissá" (?) tette őket.

"Ezeket a megdöbbentő tényeket, amelyek annyira ellentétesek voltak az oltással és a himlővel kapcsolatos előzetesen kialakult elképzeléseimmel, nem tudtam megmagyarázni, és összezavartak, mivel nem tudtam megérteni, hogy honnan ered a "védelem".

"Pascallal együtt "a tények megerősítését erősebbnek tartottam, mint az emberek állításait". Ezután elkezdtem alaposan tanulmányozni a himlő és a védőoltás között fennálló összefüggéseket, aminek végső eredménye az lett, hogy kénytelen voltam teljesen feladni minden hitemet a himlő elleni oltási védelem orvosi dogmájában. A járvány alatt 28 himlőbeteg volt a felügyeletem alatt, akiket egy kivétellel mind "sikeresen" beoltottak. E betegek közül többeket a betegség elkapása előtt újra beoltottak. ÍGY A KELLEMETLEN TÉNYEK SZIGORÚ LOGIKÁJA ARRA A NEMKÍVÁNATOS KÖVETKEZTETÉSRE KÉNYSZERÍTETT, HOGY A VÉDŐOLTÁS NEM VÉDTE MEG A HIMLŐ ÁLDOZATAIT.

"Miután ennek a lesújtó tapasztalatnak a kinyilatkoztatása rám tört, elhatároztam, hogy alaposan áttanulmányozom az oltással kapcsolatos nyomtatott adatokat. Miután alaposan megvizsgáltam a világ különböző részeiről összegyűjtött himlőjárványügyi statisztikákat, újabb nagy meglepetésben volt részem, nevezetesen, hogy a világ legnagyobb himlő- és oltásstatisztikusai teljes mértékben megerősítették azt a tapasztalatot, amellyel a lockporti járvány során találkoztam.

"Ezt a kiábrándító tapasztalatot megelőzően csak a szokásos, könyvtárakban és orvosi egyetemeken fellelhető szakirodalmat olvastam a témában. Csak az oltáspártiak "szakértői" (egyoldalú) vallomásait hallottam. A kérdésnek csak az egyik oldalát ismertem, és olyan voltam, mint az, akiről John Stuart Mill beszélt, amikor mid:

"AKI CSAK A SAJÁT OLDALÁT ISMERI AZ ÜGYNEK, AZ KEVESET TUD AZ ÜGYRŐL".

"A védőoltások történetének és az alkalmazásukkal kapcsolatos széleskörű tapasztalatok alapos tanulmányozása után alaposan meggyőződtem arról, hogy:

"(1) Az oltás teljesen haszontalan a himlő elleni megelőzésre, hogy oltott személyek milliói haltak meg himlőben.
"(2) Ennek a megalázó rítusnak a gyakorlatát az orvosok dogmaként erőltetik anélkül, hogy megértenék; hogy más hírhedt dogmákhoz hasonlóan ez is csak "honoráriumra" jó.
"(3) Az oltás, ahogyan azt a "rendes" orvosok egyöntetűen hitték és gyakorolták 100 éven át, bűnös volt a himlő elszaporodásában....
"( 4) A himlőjárványokat az oltás megszüntetésével és nem a védőoltás bevezetésével sikerült megfékezni.
"(5) A himlő a vakcinázás alatt tovább szaporodott, amíg a higiénia és a jobb táplálkozás általánosabbá nem vált.
"(6) Az egészségügyi intézkedések megfékezték a himlőt, és az oltás követelte magának az érdemet.
"(7) Az oltás csak akkor véd a himlőtől, ha a beteg meghalt, mielőtt a himlő kialakulna.
"(8) Az oltás volt az eszköze a fogyasztás, a rák, a szifilisz és sok más halálos és utálatos betegség terjesztésének (elterjedésének).
"(9) A tuberkulózis a szarvasmarhák és az emberek közös betegsége, és gyakran került át oltás útján az előbbiekből az utóbbiakba.
"(10) Edward Jenner a betegség és a halál örökségét borította az emberi fajra, és mellesleg 150 000 dollárt keresett az ügyleten.
"(11) Sok orvos és néhány szerkesztő pénzt keres ennek az átoknak a terjesztésével. (oltás)
"(12) Az oltást akkor nevezik "sikeresnek", ha sikerül egészséges embereket megbetegíteni.
"(13) A betegség mint az oltás eredménye a logikus termés az elvetett magból.
"(14) Az oltásnak nincs tudományos alapja, amelyre állításait alapozhatná, és nincs analógiája a természet egyetlen megállapított elvével vagy törvényével sem.
"(15) Az úgynevezett "spontán tehénhimlő" (amelyből vakcinát készítenek) mítosz; az így nevezett betegség, mivel gümőkóros vagy szifiliszes természetű.
"(16) Amikor az oltás megöli áldozatait, a tényeket elhallgatják, és a halotti bizonyítványok más betegségeket neveznek meg okaként.
"(17) A kötelező oltást Angliában, Svájcban és egyes más országokban eltörölték, míg a szabad (?) Amerika számos államának törvénykönyvét még mindig e bűntényt fenntartó törvények gyalázzák.
"(18) Az oltás az egyik legmocskosabb folt a "nemes gyógyító művészet" címerpajzsán".